Coachee (csí) 3 in 1

Iványi Zoltán
Iványi Zoltán

A coach képzésemhez kapcsolódóan lehetőségem nyílt részt venni a Business Coach Kft.  „Gyémántcsiszolda” elnevezésű programján. Ez az alkalmanként 2 órás esemény lehetőséget biztosít a coachoknak gyakorolni, csiszolódni, míg a vállalkozó coacheeknak csiszolódni.

Én azért maradtam ezen a programon, hogy ismét kilépjek a komfortzónából, ahol igazából nem történik sok izgalmas dolog velem.

Bátran bevállaltam, hogy én leszek az akvárium coaching coachee-ja, és három coach egyenként fél órát segít nekem. Eleve ez a gondolat milyen izgalmas, hogy egy kiinduló helyzetből merre kavarodunk három vélhetően különböző coach-csal.

Nos, a probléma, amit hoztam az volt, hogy miért bukok el számos állásinterjú legutolsó körében, a hőn áhított állás megszerzésének az utolsó pillanatában. Tehát a nyitószavam a probléma volt, nyitó gondolatom az alkalmatlanság és stressz.

Itt jöttek a coachok, akik három teljesen más szemszögből „vezettek”.

Az első fél órában meg kellett nyitni, bár utólagos kiértékelésnél és összegzésnél mindenki azon a véleményen volt, hogy nagyon nyitottan kezdtem bele. (Igen, a coaching gyakorlat után kiértékelés is van, hogy a fejlődés szavatolható legyen.)

A megnyitás után hamar beláttuk, hogy lehetséges mégsem az a problémám, amit én annak mondtam, az csak egy tünete a valódi problémának. Szisztematikus kérdések mentén a második coach már egy megnyílt és több mélypontjairól őszintén beszélő coacheet vett át személyemben. Ő megdöbbenésemre provokatív coaching irányba haladt, szerepjáték keretében megmutatta nekem, hogy valójában a külső szemlélő mit lát belőlem. Ez számomra vak folt volt – tehát a Johari ablak eltolódott jó irányban. 🙂

Provokatív, kemény kérdések, intenzív fájdalom, ám mégis nagyon mély szeretettel teli törődés. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy mérges lennék rá. A coach egyszerűen felém fordította a tükröt, amit addig kikerültem. Ez az intenzív élmény nagyon sok érzést gerjesztett bennem. Éreztem a hálát, a szeretetet, ugyanakkor megláttam magam más szemével.

Az eredeti problémám, ami már az első coach hatására tünetté lett most egyértelmű lett. Azért bukom el, mert az utolsó körben a stressz miatt már nem magam adom, nem az vagyok, aki a korábbi tét nélkülinek gondolt körökben ott ül. A döntő helyzetben álarcokat veszek fel.

Az is hatalmas tanulság, hogy túl elhivatottan beszélek pro bono munkámról és a jelenlegi részmunkaidős állásomról, mely kétségeket ébreszt az esetleges új főnökeimben, a pályáztatókban. Hiába erős a pályázatom, ha ők azt érzik, hogy feléjük már nem lehetek elhivatott.

Itt váltottunk és jött a harmadik szemlélet. Ez az első coach felmérő, tárgyilagos és racionális vezetése, valamint a második provokatív iránya után egy újabb irány volt. Fontos itt gyorsan hangsúlyozni, hogy így pár coachingom után én is látom, hogy ez volt a jó felépítés. Ha az első coach provokatív, akkor a nyitottságom hamar eltűnik. Nagyon ügyesen dolgoztak együtt, hiszen mind a három coachom jelen volt a teremben, tehát a harmadiknak volt a legtöbb információja rólam és a helyzetről. Ez a szemlélet pedig a pozitív értékeim bemutatása, az önbizalom táplálása, a jó tulajdonságaim kiaknázása. Remek kérdésekkel, metaforákkal jutottam közelebb önmagamhoz. Túl a diagnosztizált problémán, felállítottuk a lehetséges irányokat, beszéltünk az alternatíváimról, és meghoztam a döntést.

Úgy döntöttem, hogy legközelebb magam adom. Vállalom annak a kockázatát, hogy mégsem kellek. Viszont így a magam szemében többet már nem látszik a kétely, hogy vajon megéri-e őszintének, korrektnek, tisztességesnek lenni. Mert a kétely elmúlt, és ÉN döntöttem három kitűnő ember segítségével. A teljes coaching utolsó szava a szeretet volt.

A konklúzióm pedig egyszerű: DIADAL Business Coach diplomám kézhezvétele után szeretnék majd ősztől én is jönni a Gyémántcsiszoldába és csiszolódni tovább, hogy én is ilyen hatékonyan és eredményesen segíthessek, de már mint coach. 🙂

Iványi Zoltán