Beszélgetés a világ mázlistáival

Ez egy sikeres cég sikeres HR politikájáról szóló interjú. Ez már az első percekben látható és érezhető volt, hiszen nemcsak az interjú alanyok, hanem mindenki mosolyogva fogadott az irodaházban. Nyoma sem volt gépiességnek…Az interjú apropója pedig az, hogy egy regisztrált Restart-Up tag állást kapott egy nyitott cégnél.

Interjúalanyom Treiber Anikó, HR Menedzser és Haskó Judit, GBS Személyi Asszisztens, Viacom International Media Networks Budapest.

Nem szeretném sablonosan indítani a beszélgetést, ezért arra kérlek Benneteket, hogy Ti mutassátok be egymást! Ki szeretné kezdeni?

TA:

Judit egy rendkívül energikus, jó kedélyű ember, aki egy profi asszisztens is sok-sok év hasznos tapasztalattal. Mindenre telál megoldást, hozzáállásával és viselkedésével nem csak jól illik a cégkultúrába, de példát is mutat, mintát ad a vállalaton belül.  Ez különösen fontos, mert az ember az élményeken túlmenően mintákból tanul és ez így sokat segít egy fiatal csapat szemléletmódjának alakításában.

HJ:

Anikóval már az interjún egy hullámhosszra kerültünk. Kellemes meglepetés volt, hogy végre nem a szokványos kérdésekre kell válaszolnom. Dinamikus, izgalmas interjú volt, abszolút átjött a profizmusa. A cégnél nagyon jó az ember-anyag, ebben maximálisan benne van elődje és most már az ő munkája. Azon dolgozik, hogy minden adott legyen ahhoz, hogy örülj neki, hogy itt dolgozhatsz, hiszen az, hogy szép az irodaház és jók a körülmények önmagában kevés.

Meg tudjátok fogalmazni, hogy mit kerestetek a másik félben? HR és jelölt oldalról?

HJ:

Nekem fontos, hogy kikkel dolgozom, hogy jó legyen velük lenni, közéjük tartozni. Gyomorgörccsel lehet ugyan dolgozni, de nem lehet jól teljesíteni, arról nem is beszélve, hogy milyen rossz érzés ez érzés hosszú távon. Alapjában véve én is mint mindenki csak azt várom vissza, amit én adok.
Mivel itt mindenki nagyon fiatal – az átlagéletkor maximum 33 lehet – a közvetlen főnököm úgy gondolta, hogy majd kicsit „tyúkanyó” leszek, és ezzel segítem a csapatot, de az nem én vagyok. Fiatal baráti köröm van, így itt is jól megértem magam mindenkivel és nagyon is képes vagyok felvenni a ritmust bárkivel.

TA:

Én főként kompetenciákat keresek a jelöltekben és ez itt, Judit pozíciója esetében sem volt ez másként. A személyiséget igyekszem megismerni, az embert, az ő gondolkodásmódját, hozzáállását; azt, hogy mi jelenti számára a kihívástés mi motiválja.
Sosem kérem a jelöltet arra, hogy mondja vissza azt, amit az önéletrajzában leírt, mert a tapasztalatinak hitelessége más kérdésken keresztül is lemérhető.
Azt gondolom, hogy a legtöbb munkakör megtanulható, és egy ember sok külömböző dologban is lehet sikeres, ha adott egy bizonyos „kompetencia csomag”, ami jól bejósolja ez. Én azt kerestem és keresem, azt, hogy ebből mi van meg.

Ezek milyen kompetenciák szerinted Anikó?

TA:

Elsősorban a tanulási készség és képesség, így együtt, mert külön egyik sem lesz elég. Ez még akkor is fontos  is ha adott a tapasztalati háttér,mert a környezet és a folyamatok állandóan változnak. Ez még akkor is igaz, ha a hosszú távú stratégia adott. Elengedhetetlen még a jó alkalmazkodó és kommunikációs készség és a logikus gondolkodás. Ezek talán a legfontosabbak, amikhez természetesen munkakörönként és szervezeti szintenként rugalmasan hozzáadódik még más is.

Kor szerint a 45+-os milyen? Tud alkalmazkodni?

TA:

Miért ne tudnának alkalmazkodni, ha akarnak. Én azt gondolom, hogy az alkalmazkodás nem az életkor kérdése, hanem sokkal inkább a szocializációé. Láttam már rigid gondolkodású 40-est, és rendkívűl rugalmas 70-est is. Nem csak nem hiszem, de kifejezetten nem kedvelem azokat a hitkijeletéseket amit gyakran hallani: „Én már öreg vagyok ahhoz, hogy……” mondatkezdettel. Ezek számomra nem mások, mint kifogások arra, hogy valamit miért nem teszünk, illetve, hogy miért nem teszünk erőfeszítéseket.
Amiben a 45+-os korosztály mást hoz a szervezet számára az sokkal inkább az, hogy már rendelkezik némi élet és munka tapasztalattal ezért gyakran lojálisabb és nagyon motivált. Sok értékes élettapasztalattal és tudásssal rendelkeznek ezért remek mentorai a fiatal Y és Z generációból jövő munkatársainknak.
Talán szigorúan hangzik, de szerintem alapvető gondolkodási hiba az, ha ezt a korosztályt diszkriminálja egy vállalat, hiszen a munkaképes korú lakosság fele ide esik. Valóban szűk keresztmetszet lehet az ő foglalkoztathatóságukban a nyelvtudás és a digitális készségek hiánya, de ezek tanulhatóak, így ha valaki komolyan gondolja akár 45 éves kora után is megtanulhat bármit, ami valóban érdekes vagy fontos számára.

Látom rajtad Anikó az elégedetlenséget!

TA:

Igen. Jól látod. Nagyon bosszant, ha azt látom, hogy a magyar munkerőpic még mindig nem látja azt, micsoda értéket és erőforrást hagy kihasználatlanul, amikor a silver age munkavállalókat mellőzi, vagy amikor ehhez hasonlóan nem ad lehetőséget a karrierváltásra sem. Nagyon kevés olyan embert láttam életemben, aki 30 – 40 évig boldogan ugyanazon a területen dolgozik. Márpedig a munka világában ennyi időt töltünk és a magam részéről el sem tudom képzelni, hogy hogy ne unna rá az ember arra, ha 40 évre beszorul egy szakmába, vagy hogy ne viselné meg az önbecsülését valakinek, ha például alig ötven évesen sehova nem hívják be interjúra és évekig nem talál hosszú távú perspektívát az életében.

Megérintettek ezek a szavak. Érzem a bőrömön ezt a gondolkodás és hozzáállásbeli különbséget.

Tudod Judit, Te nagyon jó helyre kerültél!

HJ:

Igen, ez abszolút így van!

Jó lenne ezt a gondolkodásmódot elvinni több helyre!
Ehhez kapcsolódóan felmerül bennem egy triviális kérdés. Tudnál abban segíteni a tagjainknak, hogy milyen önéletrajzot írjanak? Mit hangsúlyozzanak?

TA:

Én például ún. „skill CV”-t írok és ezt szeretem, de az a helyzet, hogy ahány kollégámat kérdezed, jó eséllyel annyiféle választ fogsz kapni.
Alapvető fontosságú az, hogy gondoljunk bele, kinek írunk és miért. Azt mondjuk el az önéletrajzunkkal, ami számára fontos információ és azt is strukturáltan, minden fontosat elmondva, de jól áttekinthetően. Használjuk ki a teljes oldalt, emeljünk ki dolgokat és legyünk egyediek, kreatívak. Az internet tele van jó példákkal.
Sajnos sokszor nagyon rövid idő van egy – egy pozíció előszűrésére így egy önéletrajz elolvasásásra is, így fontos, hogy az első oldalon lehetőleg ott legyen ami érdekelheti azt, aki az előszűrést végzi. Végzettség, nyelvtudás, készségek és a legutolsó/ legrelevánsabb tapasztalat.
Ez is csak logika. Nézzük meg, hogy mi van a hirdetésben! Mindig arra válaszoljon az önéletrajz.

Mint HR szakember, Neked mennyi időd van egy jelöltre?

TA:

Egy jelöltre annyi, amennyi kell. Amennyit a pozíció és a jelölt igényel. Van, hogy elég egy óra és van, hogy hetekig foglalkozom bizonyos hozzá kapcsolódó kérdésekkel, nyilván nem folyamatosan, hanem vissza-visszatérően.
Amire kevés az idő az az előszűrés, ezt kell jól és gyorsan elvégezni ahhoz, hogy egy – egy pozícióra ne legyen végtelenségbe nyúló az interjúk sora és legyen egy jó erős 2-3 fős un. „short-list” amiből a végső eredmény lesz.

HJ:

Én is azt tapasztaltam, amikor előszűrésben segítettem Anikónak, hogy a jól szerkesztett, áttekinthető önéletrajz egy profi fotóval fél siker, mert figyelemfelkeltő és könnyű vele dolgozni is.

Érdekelne Judit a Te állásinterjúd! Beszéltél róla, hogy nem volt unalmas. Milyen is volt? Miket kérdezett Tőled Anikó?

HJ:

Az interjúkon általában látom, ahogy fejben kipipálják a kérdéseket szépen sorban, ahogy az iskolában tanulták. Anikó rám volt kiváncsi, nem a sablonkérdésekre adott sablon válaszaimra.
Volt egy érdekes játék is ami, mint később kiderült az értékrendemet, a kíváncsiságomat, a gondolkodásom kereteit és a vállalkozó-készségemet tárta fel, úgy, hogy észre sem vettem.
Amikor viszont kiderült, hogy a Team Assistant pozíció egy recepciós állást fed, elszomorodtam, de igyekeztem nem mutatni.
Szerencsére Anikó felajánlotta a mostani PA pozíciót és továbbküldött interjúra a jelenlegi főnökömhöz. Ez nagyon jól esett, hiszen általában Office Managerként és PA-ként dolgozom.
Később persze az is kiderült, hogy a recepciós feladatkör újragondolása, gazdagítása volt az amiért a pozíciót átnevezték és így meg is találták az oda illő kollégát. Más névvel másfajta jelölteket kerestek, mint eddig.

Döntsünk sztereotípiát? Azt mondják, hogy a 45+-os csapat nem szereti a babzsák fotelt és játszóház irodát.

HJ:

Szerintem ez nem kor kérdése. Én imádom ezt a tipusú irodát. Babzsákon vagy nyugágyban is lehet fontos dolgokról beszélni, és attól sem fognak kevesebbet dolgozni, ha csocsóznak előtte egy pár percig. Én imádom ezt a fajta „játszóház felnőtteknek” tipusú irodát.
A Google-nál is bevált, talán nekünk is jó lesz ☺

TA:

Azt se felejtsük el, hogy ez egy média vállalat és nem lehnne könnyű kreatívnak lenni egy ingerszegény, unalmas környezetben. Illetve aszolgáltató központban komoly pénzügyi feladatokat végző kollégákra is frissítően hat ez a környezet, közeg. Ők is szeretik ezt így, pedig az ő feladatuk korántsem a kreativitás.
Azt látom, hogy változtak a munkavégzés formái és keretei. Ma már teljesen rugalmasan bárhol lehet dolgozni, ha az ember valóban akar. Íroasztal mellett, a teraszon, a nappaliban, az irodaház udvarán a nyugányban, a reptéren, egy kávézóban és még sorolhatnám. Magamon is látom, hogy elmosódnak a munka – magánélet határai, ami egyfelől jó, mert rugalmasságot ad, másfelől tud veszélyes is lenni, mert könnyű átesni a ló másik oldalára.

Judit! Mesélnél a munkakeresős időszakodról?

HJ:

Viszonylag hamar „elkeltem”, kb 1 hónap alatt, attól kezdve, hogy igazán elekezdtem álléskereséssel foglalkozni. Csak multi jöhetett számításba ezért nekem csak angol nyelvű önéletrajzom van. Őszintén szólva nem éreztem nehéznek sem reménytelennek, hiszen sok hasznos tapasztalatom van, beszélek angolul és a számítgépes ismereteim – bár fejleszthetők – mert mindigvan hova – de nem hiányoznak.
Rádásul pont időben léptem be ahhoz, hgy be tudjak csatlakozni a csapatomhoz, hogy velük együtt én is részese legyek egy önismeretre alapozott együttműködés és kommunikációfejlesztő tréningre, ami egy 2 – 3 éves komplex fejlesztési program kezdete. Nagyon izgalmas volt még nekem is és főleg a fiatalabb kollégáknak, akik még nem rendelkeznek egy fél élet önreflexiójával, önismeretével.

Hoppá! Akkor Ti hosszú távra terveztek Anikó?

TA:

Igen csakis hosszú távra. Persze üzleti szempontból ez a 2-5 év inkább középtáv, de bejósolhatóság szempontjából határozottan hosszúnak tud tűnni.

Zárásként, 1-1 üzenetet kérnék a Restart-Up tagoknak!

TA:

Nehezet kérdeztél, mert szerintem, nálam nincs biztos tanács.  Személyiségtípus, gondolkodásmód függő, kinek mire lehet szüksége. Lehet, hogy valakinek helyén van a szíve, az esze és még az önbizalma, önbecsülése is, mindene. Neki mi szüksége volna az én tanácsomra?

Akik viszont elfáradtak, vagy reménytelennek érzik a dolgokat azt mondanám amit magamnak is szoktam: „Csukott szem, nagy gáz, fejjel a falnak, és az ütött lukon előre!” Ezt egyszer régen egy projektvezetőtől „kaptam” én és a projekt csapat egy reményvesztett pillanatban…..nagy tanításnak bizonyult, mert azóta egyre több helyen tapasztalom, hogy ledőlnek dönthetetlennek hitt falak, kimozdulnak és kihullanak téglák.

HJ:

Közhelyek szintjén – Pozitív hozzállás, humor, nyitottság az új dolgokra. Bennem soha fel nem merült, hogy nem találok állást. A tapasztalat mindenhol érték.
Figyelni az új dolgokra, pl regisztálni új álláskereső portálokra, mint a Restart Up. Bízni magadban, ne másoktól várd a megoldást! A nyelvtudás pedig alap!
Mondták nekem is, hogy ennyi idősen nehéz lesz! Én ilyenekkel nem foglalkoztam. Több helyre is behívtak interjúra, de a Viacom-nál éreztem azt először, hogy ez az, megérkeztem!
A Viacom egy fantasztikus hely és nemcsak azért, mert szép irodaházban van!

Iványi Zoltán