Juhos Andrea

Teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy még a mai vérzivataros munkaerő-piaci helyzetben is negatív diszkrimináció éri az érettebb munkavállalókat az álláspiacon. Tudom persze, hogy ez nem egy magyar jelenség, angol nyelvterületen számtalan cikk jelenik meg nap mint nap az „agism”, az életkor alapján történő megkülönböztetés negatív hatásairól, de ez nem teszi könnyebbé a mi életünket.

Először is szögezzük le: a diverzitás talán a legfontosabb munkahelyi érték.

Bizonyított, hogy sokkal hatékonyabban működnek heterogén csapatok, olyanok, ahol férfiak és nők, fiatalok és érettek, hosszú ideje a cégnél dolgozók és újonnan csatlakozottak dolgoznak együtt. Hogy miért? Nagyon egyszerű a válasz: mert mást tudnak, másban jók, ezért jól kiegészítik egymást.

Mit tudnak az érett munkavállalók adni egy szervezetnek? Tudást, lojalitást, időt és fokozott figyelmet, hisz nem kell az óvodába rohanni a gyerekekért.. Ezeken felül mintát az érzelmi intelligenciához, hisz az életkor előre haladtával az EQ magától is fejlődik, rezilienciát, azaz „kelj-fel-jancsiságot”, mert ugye ekkorra már annyi mindenen ment keresztül ez a generáció, hogy mindenből fel tud állni.

Persze nekünk is tennünk kell azért, hogy potenciális jelöltként szóba jöhessünk egy-egy lehetőség esetén. 17 éve vezetem a világ legnagyobb karrier tanácsadó cégének, a Lee Hecht Harrisonnak hazai szervezetét, az ügyfeleink legalább harmada ebbe az 50+ os generációba tartozik. A következőket láttam a sikeresen elhelyezkedettek körében:

  • Dokumentálható és kiemelkedő korábbi szakmai és vezetői teljesítmény.
  • Hírnév, ismertség és elismertség abban az iparágban, ahol dolgozott.
  • Kiterjedt és támogató kapcsolati háló. Amit ugye nem lehet napok alatt felépíteni, és feltételezi, hogy korábban én segítettem másoknak, ha nekik volt szükségük rá.
  • Támogató családi háttér. Nem túl jó vegzálni férjet vagy feleséget azzal, mi van már, miért nem dolgozol még?
  • Lézerpontosságú önismeret. Mit tudok, mire vagyok képes, mik az erősségeim, mit értem el, mi az cégnél az örökségem, mi az, ami hozzám kötődik.
  • Érzelmi kiegyensúlyozottság. Igen, vannak napok, amikor saját magamnak kell megteremtenem a napsütést. Senkit nem érdekel, hogy nehéz nekem, mindenki mosolygós, csillogó szemű új munkatársat akar felvenni.
  • Nyitottság a tanulásra. Van Amerikában egy új mozgalom, az a neve „Ötórás szabály”. Bill Gates és Obama is a követője. Az a lényege, hogy aki nem tölt heti minimum 5-10 órát a tudásának a bővítésére, annak menthetetlenül elavul a tudása 2030-ra, és alkalmazhatatlan lesz. Tehát tanulnunk kell nekünk is, folyamatosan.
  • A képesség arra, hogy megfogalmazzam, mire vagyok jó. „Bármit”, hallom sokszor, amikor megkérdezem, mit is szeretnél csinálni? Sajnos bármi pozíció nincs, tudnom kell, milyen helyzetre vagyok én a megoldás.
  • Nagyfokú és átgondolt aktivitás a közösségi médiában, főleg a LinkedIn-en. És néha egyesektől látok olyasmiket, amitől a hajam égnek áll.
  • A keresés ideje alatt projekt munkák elvállalása. Sokszor ingyen. Mert rengeteg pozitív hozadéka lehet.
  • Alázat és kompromisszumkészség mind a jövendőbeli feladat mind pedig az anyagi juttatások terén.
  • Ápoltság, kedvező megjelenés. Ezt talán nem kell magyarázni.
  • Nyitottság egy esetleges nagyobb karrierváltásra: tanácsadás, saját cég alapítás, betársulás máshoz, stb. És nem, ezek közül És nem, nem mindegyikhez kell nagyon sok pénz. Inkább egy döntés, hogy ezt akarom csinálni, van ötletem, vannak társak, akikkel össze lehet fogni. És egy jó csomó előzetes piackutatás.

Én ezeket szűrtem le magamnak a mi 50+ újrakezdőink történeteiből.

dr. Juhos Andrea, az LHH Magyarország vezetője