42 évesen kezdődik a karriered vége!

Mark Niemann-Ross, a LinkedIn munkatársának cikke

Köztudott, hogy a LinkedIn elengedhetetlen mind a recruiterek, mind az álláskeresők számára. A közösségi felület rengeteg további lehetőséget is kínál, érdekes írásokkal, ötletekkel és networking lehetőséggel.
Mark Niemann-Ross Linked In munkatárs azonban egy elég komoly problémára hívja fel a figyelmet.

A LinkedIn készített egy életkor elemzést az USA munkaerő piacán. E szerint a munkaerő nagyjából 20%-a a 25-34 éves korosztály, de ez elmondható egészen a 64 éves korú munkavállalók esetében is (35-44; 45-54;55-64). 65 év felett pedig mindössze 6% vállal munkát. Ez azt jelenti, hogy az átlagéletkor az USA munkaerő-piacán 42 év.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy 65 évesen nyugdíjba megyünk, akkor azt mondhatjuk, hogy sokunk esetében már túl vagyunk a karrierünk felén. Sőt! Sokunk már a leszálló ágban van.

De mit tegyen Ön, ha már 42 éves?
Építsük-e tovább a karrierünket vagy készüljünk netán a nyugdíjra?

És hasonlóan fontos kérdés a munkaadókhoz:
Mit kezdjenek a munkaadók ezzel a korosztállyal?
Segítsék-e őket a karrierjükben vagy inkább a békés elválás útját járják?

A hagyományos karriertanács az, hogy mindenki minél több bevételt szerezzen, növelje a későbbi nyugdíj alapját, élvezze a munkáját még jobban, tanuljon és fejlődjön. A nyugdíjba menetelt amolyan pénzügyi kérdésként kezeli. Cégen belül mindig a fejlődést célozza, sosem merül fel a stagnálás lehetősége. Persze ez mind igaz a 42 évesnél fiatalabbak esetében.

A mai társadalom csak pár karrierformát ismer el: egyetemista, állástalan, részmunkaidős, főállású, szabadúszó, nyugdíjas. Ezen belül mindegyik réteg más-más juttatásban és bérezésben részesül.
Az átmenet egyik rétegből a másikba meredek folyamat! Főállásból részmunkaidősként gyakran a társadalombiztosítás elvesztésével jár.

Mi lenne, ha jó előre megterveznénk a karrierünket?

Vizsgáljuk meg a változtatás előnyeit és hátrányait 42 éves életkor után!

A már említett 42 éves kor előtt elszántan hosszú távra tervezünk, gondolkozunk a következő nagy ötletünkön. A jövőnk fényes! De 42 éves kor után a távlati lehetőségek változnak.

A bostoni egyetem erre végzett kutatásokat, amelyek a következő eredményeket hozták:

  • 50 éves kor feletti munkahely váltás valószínűleg kevesebb bért és rosszabb juttatási rendszert hoz. Az anyagi biztonság kárt szenved.
  • az új pozíció várhatóan alacsonyabb stresszel és kevesebb fizikai munka elvégzésével jár. A munkakörülmények (nem a bér) is jobbak lehetnek, önkéntes munka is előtérbe kerül.

A kutatás egyik érdekes eredménye, hogy azok, akik 50 és 60 éves kor között változtatnak pozíciót és dolgoznak, tovább – akár 67 éves korukig – maradnak a munkaerő-piacon, mint azok, akik 50 éves koruk után már nem változtatnak.

Az üzenet tehát világos: „Változtass állást 50 éves korod felett és hosszabb lesz a karriered!”

Amennyiben az állásváltoztatás nem önkéntes és saját akaratunkból történik az említett kor felett már igen nehéz új munkahelyet találni. Az is valószínű, hogy sikeres álláspályázat esetén a fizetésünk alacsonyabb lesz, mint az előző munkahelyünkön volt, mindamellett kétszer nagyobb az esélye a korai nyugdíjnak is! Azok viszont, akik saját elhatározásból változtatnak, arról számolnak be, hogy a bátorság gyümölcse az alacsonyabb stressz, és a motiválóbb munka lett.

MOST két dolgot tehetünk:

1. Gondoljuk át a karrierünket és különösen annak kifutását: ha Ön fiatalabb, mint 42 éves, akkor a karrier létra megmászását ajánljuk. Ha Ön idősebb, akkor azt kell megfontolni, hogy mit teszünk, ha elértük / elérjük a csúcsot. Pusztán leesünk onnan? Vagy van már tervünk a békés átmenetre?

2. A karriertervezés 42 éves kor után más, mint korábbiakban: Elfogadjuk a nagyobb fizetésért a több stresszt? Ez nem feltétlenül rossz választás, de mindenképpen választás. Hogy állunk a tudásfejlesztéssel? Vezetők vagy vállalkozók szeretnénk lenni? Mit kell ahhoz ma megtanulni, hogy a jövőben elérjük a célokat?

Zárásként fontos aláhúzni, hogy az írásban szereplő gondolatok szakmai magánvéleményként vannak jelen, nem általános tényekről beszélünk.

Iványi Zoltán összefoglalója